16. Szeretlek

  Sziasztok!

Egy ideje nem érkezett Sofies rész, amiért én, Anita vagyok a hibás. Személyes okok miatt nem tudtam írni, de most bepótoltam, remélem tetszeni fog majd nektek!

Puszi,

Eve és Anita

*Sofie szemszöge*

  Nagyon fáradtnak éreztem magam. Nem találtam állást, összekaptam a legjobb barátnőmmel, cikk jelent meg rólam és Niallről - egyik sem javított a kedvemen. Igen, az utóbbi pár nap betett nekem. Noha Niall be szerette volna ismerni, mi is van köztünk, én megkértem, ne nyilatkozzon kettőnkről. A gondolattól is undorodtam, hogy egy szennylap vezércikke legyünk. Dave emlékét mélyen eltemettem magamban. Elhatároztam, többé még csak a nevét sem mondom ki kettőnk miatt - mindig elmosolyodtam,ha csak rá, Niallre gondoltam.
  Ő volt az egyetlen színfolt a szürke hétköznapokon, az extra szabadnapok miatt pedig több időt tudtunk együtt tölteni. Ennek ellenére sem feledkeztem meg a Harry problémáról - láttam, hogy próbál beszélni az én Beemel, de ő valahányszor kivédte a támadásokat.
  A fiúk a nappaliban tvztek, úgy gondoltam nekem sincs értelmem az ágyon vergődni, aludni nem tudtam. Mikor Niall meglátott az arcvonásai másodpercek alatt átrendeződtek, csillogó, éhes szemekkel nézett. Azonnal elpirultam, még mindig nem szoktam hozzá, hogy mások előtt ennyire nyíltan beismeri, egymáshoz tartozunk.

 -Ez nem normális, még csak egymáshoz se értek, és máris úgy érzem, zavarok. - nevetett Lou.
  Azt terveztem, hogy Niall mellé ülök, de ő hirtelen az ölébe húzott. Aprót visítottam, ő édesen csókolt meg.
  Valóban úgy nézett ki, hogy mi minden este felforgatjuk a szobát, de ez nem így volt. Volt pár hevesebb csók már, de az még nem történt meg. Én még túl korainak gondoltam, Niall pedig talán megérezte.
  Egy ideje már tvztünk, mikor az én barátném is csatlakozott. Még nevetett is, aminek különösen örültem. Minden rendben ment, míg Bee el nem ment vizet inni... Styles véghez vitte a mocskos tervét. Legszívesebben behúztam volna neki, de a síró Bee látványa megállított. Neki van most szüksége rám - gondoltam. Sokára lett jobban csak, de aztán megint velünk tvzett tovább. Azt mondta, szereti Harryt, ami nem lepett meg, de nem örültem neki.
  A csengő hangja szakított ki a mélázásból. Mivel én voltam a legközelebb az ajtóhoz, én mentem kinyitni. Az állam is leesett, mikor megpillantottam Tyler.
 -Te jó ég! - még mindig a sokk hatása alatt voltam, mikor ő megölelt.
 -Neked is szia nagylány. - nevetett.
  Tyyal kiskorunk óta jóban voltunk. A szomszédban lakott, otthon meg csak úgy emlegettek minket Beevel, hogy a három muskétás. Kicsit mindig ő volt az apa a csapatban, a felelősségteljes felnőtt, pedig egy évvel kisebb volt tőlem.
 -Semmit sem változtál hugi. - kacsintott miután elengedett.
 -Te sem. - nevettem, még csak pár hete nem láttuk egymást.
 -Úgy hallottam Bee is itt van. - az arca alig láthatóan megváltozott, akárcsak Niallé, mikor rám nézett.
  Felismertem a pillantást. Ty többet érzett Bee iránt, mint barátság, de ezt az én szőkém valahogy mindig figyelmen kívül hagyta.
  Jó volt látni őket egymásba fonódva, igazán boldognak. Keserű mosollyal nyugtáztam, hogy Ty legalább olyan jó gyógyszer, mint én a bánatára. A többiek értetlenül nézték először őket, aztán engem.
 -Ő itt Tyler, a mi harmadik kerekünk. - nevettem ismét.
 -Sziasztok fiúk! - biccentett, miután letette Beet.
 -Hogy találtál meg minket? - a barátnőm megint kitalálta a gondolatomat.
 -Megtalálni semmiség volt, de a fiúk testőrei okoztak kis gondot. - nevetett - Persze tudjátok, egy tank sem állíthat meg engem, ha rólatok van szó. - azzal megpuszilta Bee arcát, engem meg magához húzott.
  Niall arckifejezése az értetlenből lassan az ideges felé közeledett. Beharaptam az ajkam, hogy elfojtsak egy mosolyt, mikor rájöttem, a hangulatváltozásnak Ty derekamon pihenő keze az oka. Ő állt fel elsőként, kezet adott Tylernek.
 -A lányok soha nem meséltek még rólad. - Ty képtelen volt levenni a kezét rólam, Niall a kézfogás után rögtön az én kezemet fogta meg.
 -Én sem hallottam még túl sokat felőletek. - mindketten kérdőn néztek rám.
 -Ty, mint mondtam nagyon jó barátunk. - vállat vontam - Gyerekkorunk óta vigyáz ránk. - erre ő összeborzolta a hajamat, mintha még mindig gyerek lennék.
  Nyelvet nyújtottam, majd Niallhez bújtam.
 -Ami pedig Niallt illeti, nos mi együtt vagyunk. - mosolyogtam.
 -Rendes ember? - vonta fel játékosan a szemöldökét Tyler.
 -De Tyler! - forgattam a szemem.
 -Ne aggódj, úgyis kifaggatlak még! Kiscsillag, te meg sem szólalsz? - finoman megsimogatta Bee arcát.
  Láttam Been, hogy mindjárt elsírja magát, de végül sikerült visszatartani a könnyeit. A többiek is sorban bemutatkoztak.
 -Kérsz valamit? - Lou megpróbált barátságos lenni, de úgy láttam, valamiért nem kedveli Tyt.
 -Nem kösz, nem akarok zavarni. Nem olyan messze szálltam meg. Amm... Bee nincs kedved kicsit kimozdulni? - biztos voltam benne, hogy a mi harmadik kerekünk is megérezte, Bee nincsen rendben.
  Számomra a kérdés nem hangzott furcsának, sőt nagyon reméltem, hogy ez talán majd segít az én barátnőmön. A többiek azonban bizalmatlanul méregették Tyt. Ahogy a szobát pásztáztam, észrevettem, hogy Harry is megjelent a semmiből. Az ajtófélfát dühösen markolta, közben a fogát csikorgatta.

 -Menj csak, vele biztonságban vagy.
  Bee nem vette észre a kis mocskot, én viszont a mondat után egyenesen rá néztem. Fájdalmat láttam az arcán, de még mindig úgy gondoltam, hogy minden szenvedést megérdemel.
 -Rendben. Két perc alatt elkészülök. - bólintott az Betty.
  Harry eltűnt, a többiek még mindig idegesek voltak, talán Niallt kivéve. Ő védelmezően ölelt. Éreztem, ahogy fel- le emelkedik a mellkasa, hallottam az egyenletes szívverését.
 -Nincs kedvetek velem ebédelni holnap? - nézett ránk.
 -Mennyi meghívás! Valakinek tengernyi szabadideje van! - nevettem.
 -Csak egy hét múlva kezdek az új munkahelyemen. - villantotta meg a hollywoodi mosolyát.
 -Rendben. - Niall hangja szórakozottan csengett.
  Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt. Nem szerettem volna újabb bonyodalmakat, reméltem Niall és ő jól jönnek majd ki.
 -Itt is vagyok! - villantott egy szégyenlős mosolyt Bee.
  Csodásan nézett ki, mintha azalatt a két perc alatt kicserélődött volna.
 -Legyetek jók, ha tudtok! - öleltem meg Beet, majd Tyler.
  Az utóbbi körbe is pörgött velem egyszer.
 -Jó téged újra látni nagylány! - borzolta össze ismét a hajam.
 -Sziasztok! - a fiúk kórusban köszöntek el.
  Mintha mázsás terhektől szabadultam meg volna, mikor végre kiléptek az ajtón. Tudtam, hogy a Bee boldog, és ez levakarhatatlan mosolyt csalt az arcomra.
 -Biztos, hogy ez jó ötlet volt? - Zayn nyugtalan volt.
 -Igen. Ti nem ismeritek Tylert, de higgyétek el, nagyon jó fej, és remek barát.
  Kicsit még tvztünk, aztán mindenki a maga szobájába vonult félre.
 -Ti ketten nem... - kezdett bele Niall, mikor a szobájába értünk.
 -Nem. Mondtam már milyen aranyos vagy, mikor féltékenykedsz? - fontam nyaka köré a kezem.
 -Alig várom már, hogy megismerjem. - válaszul ő a csípőmtől fogva húzott magához.
  Az érintése perzselt, még ruhán keresztül is. Kiment a fejemből miről beszéltünk. Ajkait az enyémre tapasztotta, egy szót suttogott bele csókunkba:
 -Szeretlek.
  A fájdalom szivárogni kezdett az agyam egyik rejtett zugából, elárasztva az egész testemet. A szoba mintha összeszűkült volna, minden fojtogató lett. Rossz szó, nagyon rossz! - el akartam futni, elmenekülni messze, elfelejteni, hogy miért fáj ez a szó ennyire.
 -Ne mond ezt. - csúszott ki a számon, mielőtt le tudtam volna magam állítani.
  Mióta igazán együtt voltunk nem mondta ezt nekem, sőt talán azelőtt sem. Rájöttem, hogy Been és Tyon kívül, senkitől sem szeretem ezt a szót hallani. Sem a nevelőszüleimtől, sem fogadott rokonaimtól, senkitől. Megint Dave ugrott be, az hogy neki is csak hosszú idő után sikerült megtörnie a jeget... és ő is fájdalmat okozott.
 -Szeretlek kicsim. - anyám utolsó szavai viszhangzottak a fejemben.
 -Szeretlek apróság. - apámra alig emlékeztem, de tudtam, hogy ezt hallottam tőle utoljára.
  Dave ismerte a történetemet, ő óvatos volt mindig... De Niall nem tudhatta.
 -Ez... Túl gyors, ne haragudj.
 -Tudnod kell, hogy én tényleg szeretlek. Mindened. Mindig.
  Meleg könnyek marták a szemem. Nem tudtam válaszolni, csak megcsókoltam. Beleadtam minden bánatom, minden keserűségem, minden félelmem, de csak melegségre leltem.
 -Sajnálom, velem van a baj. - már könnyeztem.
  A pólóm ujjával próbáltam letörölni őket, de ő lefogott, lecsókolta mindegyiket. Csendben álltunk sokáig. Szótlanok voltunk, de Niall aznap este még közelebb húzott magához, mint általában.
 -Fiúk, megbeszélés! Most! - Paul, a fiúk managerének kiabálása ébresztett.
  Pizsamában, kézen fogva totyogtunk le. Paul egy újságot nyomott az orrunk alá. A vezércikket látva rögtön felébredtem:
  'Harry Stylest máris megcsalta új barátnője? Vajon Niall Horan is hasonlóképpen fog járni?'
  Képek Harryről, és Beeről, még arról az estéről, aztán Beeről és Tyról kézen fogva, végül rólunk, ahogy csókolózunk és egy kép rólam és Beeről együtt.
 -A francba! - Harry hangja a hátam mögül jött.