2013. július 27., szombat

1.Lavina

        Üdvözlünk a blogon! :) Csak nemrég nyitottunk meg, de reméljük tetszik, amit írunk. Ezt a blogot ketten működtetik, várjuk a kommenteket.                               





                               "Betty szemszöge"



  London. Végre itt vagyunk. Már régóta vártuk ezt a pillanatot Sofieval és most végre itt vagyunk. El sem hiszem.
  Elsőnek szálltunk le a gépről, már nem bírtunk magunkkal. Látni akartuk az új otthonunkat, a várost és London minden egyes porcikáját. Hamar fogtunk egy taxit és már úton is voltunk. London utcái ismeretlenek voltak számunkra, így csodálva figyeltük őket. Majd a taxis befordult az egyik sarkon és megállt, egy kicsi, de mégis szép ház előtt.
  Kiszálltunk és a taxis kivette a csomagjainkat, majd letette mellénk és elhajtott. Mi pedig csak álltunk a kapuban és csodáltuk az új otthonunkat.
  - Már alig várom az új életünket.-csillant fel Sofie szeme,mire én elmosolyodtam.
  - Én is, de menjünk már be,megfagyok.-nevettem. Megfogtuk a bőröndünket és elindultunk befelé. Mindketten felderítő útra mentünk, nekem nagyon tetszett a ház, öszíntén szólva azt hittem lepukat lesz, de tévedtem, mert új és divatos.
  Először a konyhába mentem, mivel közülünk csak én tudok főzni, így én leszek itt a legtöbbet. Hát tetszett amit láttam, olyan volt mint otthon az anyáé, de mégis más. Jól eleszek én itt. Majd a nappaliba vettem az irányt. Egy hatalmas Tv-vel találtam magam szemben előtte egy kis asztalkával amin virágok voltak és egy világos zöld kanapé. A falak halvány sárgák. Már előre látom a sok filmezést, meg dumálás Sofieval a kanapé, semmi sem fog megváltozni, azért mert elköltöztünk, minden ugyanolyan lesz csak egy másik városban és lakásban...Az emeleten voltak a hálószobák és a fürdő. Én megkerestem a szobám és benyitottam. A falak fehérek voltak, fehér szőnyeggel.egy hatalmas ágyal, amin virágos ágynemű volt.A sarokban volt egy asztal és a szélén pedig bútor.Otthonos kis szoba volt, tetszett....lehet, hogy kislányos,de hiába vagyok én 18, még mindig gyerek vagyok, egy nagy gyerek.
  - Hé Sofie.-kiáltottam át.
  - Igen?
  - Gyere át.
  - Nem kell kiabálni, nem vagyok süket.-nyújtotta rám a nyelvét.- Miért hívtál?
  - Tudom én azt.-nevettem.- Arra gondoltam, hogy este elmehetnénk egy buliba, mit szólsz hozzá?
  - Remek ötlet.-lelkesedett.-Már csak ki kell találjuk, hogy mit veszünk fel,meg a hajunkat és a sminkünket ...hiszen ez London, itt az ember mindig jól néz ki.-hát ebben igaza van, de mégis mi a fenét fogok felvenni?
  - Oké, de ugye segítesz választani?-néztem rá boci szemekkel.
  - Honnan tudtam, hogy erre akarsz kilyukadni.-nevetett.-Persze, hogy segítek.-ölelt meg.
  - Köszi.
  Gyorsan kipakoltam a ruháimat, addig Sofie is az övét. Fogalmam sem volt, hogy mit vegyek fel...sok ruhám van és mindig nehezen döntök, de ott van nekem Sofie aki szívesen segít nekem. Ezt szeretem benne annyira, hogy sose kell megkérjem semmire sem mert magától tudja, hogy mit akarok...
  - Kész vagy?-kérdezte, az ajtónak támaszkodva.
  - Aha.-bejött és szétnézett az ágyra dobot ruháim között, majd kiválasztott egyet.
  Egy szimpla fekete mini ruhát nyomott a kezembe, aminek a hátán egy szív volt kivágva egy fekete magassarkúval. Hát oké, remélem nem fogom kitörni a nyakam, mert biztos vagyok benne, hogy 10cm-nél magasabb. Na de buliba megyünk, kibírom. Belebújtam a ruhába, majd kivasaltam a hajam és feltettem egy kis alapsminket. Én kész is voltam, most Sofie jön. Átmentem hozzá, mire ő két ruha közül mondta, hogy válasszak egyet.
  Egy pántélküli ruhánál maradtunk,ami felül fehér és a szoknyája fekete fehér keresztekkel,amihez egy fekete övvel és egy magassarkú szimpla bakanccsal, meg egy bőr dzsekivel.Felvette bement a fürdőbe majd 15 perc múlva ki is jött, göndör fürtökkel és füstös szemekkel. Én is felvettem a cipőmet és elindultunk, felderíteni a környék klubjait.


                                   "Sofie szemszöge"


  A ház, amit kibéreltünk sokkal szebb volt, mint amire számítottam. Barátságosan volt berendezve az egész épület ráadásul a két hálószobát, mintha kifejezetten nekünk tervezték volna. Betty szobája kicsit kislányos volt, de tágas és tudtam, hogy ő ezt szereti. Az én szobám kisebb volt, de otthonos és színes. Még egyszer visszanéztem a házra, mielőtt belevetettük magunkat az éjszakába és csak remélni tudtam, hogy sikerül vissza is találni.
  Bettyvel szerettünk bulizni, de sosem mentünk haza részegen, mindig figyeltünk mennyit iszunk és, hogy ne tegyenek semmit az italunkba - bárcsak azon az estén is figyeltünk volna.
  Sok szórakozó helyet láttunk, de ahova be szerettünk volna menni nem engedtek be. Elkérték az igazolványunkat és, amikor látták, hogy külföldiek vagyunk egyszerűen megmondták, nem akarnak bajkeverőket.
-Ezt nem hiszem el. - mondta Bee körülbelül a tizedik hely után.
-Nem érdekel hogyan, de a következő helyre bemegyünk.
 Már kezdtem kicsit fázni, hiszen a londoni éjszakák nem valami melegek.
Megpillantottunk egy helyet, ahová csak úgy özönlöttek a jól öltözött emberek és azonnal el is indultunk a bejárata felé. Éppen öt srác ment be, nem láttuk túl jól őket, mert sötét volt. Szorosan a hátuknál meneteltünk be. 
-Úgy látszik mégis szerencsénk van. - súgtam oda Beenek.
  Mikor beértünk megértettem, miért jött annyira sok ember oda. A táncoló neon fények majdnem megvakítottak, a pultnál pedig rengeteg féle ital sorakozott és valahogy sejtettem, hogy nem mindegyik legális. Egy pillanatig csak álltunk és bámultunk, aztán a pulthoz mentünk.
 -Egy Jack Daniel's-t. - Betty rákacsintott a pultosra, aki velük egyidős lehetett.
 -Egy Cosmo-t. - én is rákacsintottam, reméltem, hogy meghív minket.
  Bettyvel nem először adtuk elő a kis kacsingatós mutatványt, a pultosok általában meghívtak minket, ha ezt tettük.
 -Meghívlak titeket lányok. -nevetett, mire mi sokatmondóan összenéztünk Beevel.
 Pár perc múlva már ott is voltak előttünk az italok.
  A következő fél órára homályosan emlékszem, mindig mások hívtak meg minket, és egy idő után már nem is számoltuk hányadiknál tartunk.
-Milyen jó ez az angol vendégszeretet. - mondtam Bettynek, mire ő bólintott.
  Sosem voltunk annyira felelőtlenek, mint azon az estén. Furcsa melegség áradt szét bennem, nem akartam egy helyben maradni. Betty is fészkelődni kezdett, ebből arra következtettem, hogy ő sem akar egy helyben ülni.
-Táncolunk? - kérdezte vigyorogva, én pedig bólintottam.
  Nem sokáig táncoltunk kettesben, időről időre fiúk jöttek oda hozzánk és megpróbáltak szétválasztani sikertelenül. Hiába voltunk részegek, még így sem állhatott senki közénk.
-Én még innék valamit. - Betty még mindig vigyorgott.
-Elkísérlek, de én azt hiszem jobb ha nem döntök magamba ma este még több piát.
  Szinte senki sem volt a pultnál, mindenki pörgött.
-Meghivsz? - Betty a pultosra kacsintott, én pedig nevetni kezdtem.
  Hamar elhallgattam, mert úgy éreztem figyelnek. Megfordultam és öt srác bámult minket, közülük az egyik csak néhány lépésnyire volt. Azonnal beugrott a nevük, ahogy alaposabban megnéztem őket. Liam, Louis, Zayn, Harry és ... Niall. Ő állt legközelebb és egyenesen a szemembe nézett, Harry pedig úgy láttam, Bettyt stirölte.
  Mondhatnám, hogy a pia miatt volt, de az nem lenne igaz. Én mentem oda Niallhez, megfogtam a kezét és a táncparkettre húztam.
-Mennem kell hugi, de van egy olyan érzésem, hogy nem leszel sokáig egyedül


                                    "Betty szemszöge"



  A pia már rég a fejembe szállt, azt sem tudtam hírtelen, hogy hol vagyok vagy hogy hogyan is kerűltem ide... de amikor oldalra pillantottam, szembetaláltam magam egy zöld igéző szempárral, aki pont engem figyelt, először azt hittem, hogy csak képzelődöm, ezért becsuktam a szemem és megdörzsöltem, de mikor kinyitottam még mindig ott volt és bámult. Kezdtem azt hinni, hogy megörűltem. Mégis mit akarhat tőlem ez a gödörke? Ha ránéztem máris olvadozni kezdtem, persze a pia hatására én is bámulni kezdtem, mire egy hatalmas vigyor jelent meg a száján. Ez a pasi maga a csoda, gondoltam...de nem tévedtem hiszen ő volt Harry. Minden nő álma és ez a személy pont engem néz. Majd lassan felállt és közledni kezdett felém. A szívem hevesebben vert, minden lépésénél egyre nagyobbat és nagyobbat, már azt hittem, hogy kiugrik a helyéről. Megállt előttem és rám vigyorgott.
  - Helló, leülhetek?-kérdezte. Azt sem tudtam, hogy tudnák-e beszélni ezért csak bólintottam. -Mi a neved?
  - Betty vagyok, de mindenki csak Bee-nek szólit.
  - Én Harry vagyok, örülök a találkozásnak. Meghívhatlak valamire?
  - Én is örülök. Szerintem jobb lenne ha nem innák többet...-motyogtam.
  - De én megszeretnélek hívni egy utolsó körre.-mosolygott.
  - Oké, de ez az utolsó.-nevettem.
  Megkaptam a következő köröm és boldogan ittam meg. Már tudtam, hogy a kelleténél is többet ittam, de nem akartam neki ellent mondani, hiszen ő mégis csak Harry, Harry Styles.
  - Táncolunk?-kérdezte, miután befejeztem.
  - Igen.-felállt, megfogta a kezem majd magával ragadott a parketre, ahol egy pillanatra észrevettem Sofiet és Niallt. Olyan aranyosak voltak, ahogy táncolnak és egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Ki tudja mi lesz még ebből.
  Harry a karjait a derekam köré fonta és így közelebb húzott magához.Hát oké, ha ő így akkor én is. A karjaimat a nyaka körré fontam, alig volt közöttünk öt cenit. Mi lesz még ma este itt, van egy olyan érzésem, hogy bármi is fog történni semmire sem fogok emlékezni.
  - Gyönyörű szemeid vannak.-nevettem miközben végig tartottam vele a szemkontaktust. Ilyet is csak részegen mondok egy pasinak, na de mindent el kell egyszer kezdeni, nem? De ő erre csak közelebb húzott és én kezdtem pánikba esni...
  - Ezt én is mondhatnám neked, Bee.-suttogta a fülembe,mire én kuncogni kezdtem.
  - Miért pont engem szúrtál ki az összes lány közül?
  - Mert te nem vagy olyan mint az összes többi, van benned valami ami a többiekből hiányzik.-mosolygott, amitől én ismét olvadozni kezdtem.- Ki akarom deríteni, hogy mi az.
  - Hát akkor hajrá.
  - Tudod, hogy én ki vagyok?
  - Persze, hogy tudom Harry. Nem vagyok hülye.
  - És akkor miért nem sikítoztál amikor meglátad, hogy téged nézlek?
  - Mert én nem vagyok olyan csaj, hogyha meglát egy hírességet visítozni kezd. Én minden embert egyformának látok, nem számit, hogy az híres vagy átlagos-e.-a fejem a vállára hajtottam és mélyen beszívtam az illatát.Harry az álam allá tette az újját és felemlte, hogy a szemembe tudjon nézni. Egyre jobban közeledett felém. Én tudtam, hogy mire készül. Tudtam, hogy meg fog csókolni, de nekem megéri ez?: Nem akarok egy egy éjszakás kalandja lenni...de most nem igazán tudtam ezzel foglalkozni, csak az érdekelt, hogy most velem van és ha holnap nem is lesz így lesz, akkor legalább azt mondhatom, hogy egy kís időre az enyém volt. És az ajkaink összeértek........


                                    "Sofie szemszöge"



  Amikor megálltunk a tömegben kezdtem kicsit zavarban lenni. Mit képzeltem én? Niall azonban csak mosolygott, nem tudtam eldönteni azért, mert örül, hogy lekértem vagy, mert teljesen hülyének tart.
  Egy új zene kezdődött és én összeszedtem magam. Már úgyis hülyét csináltam magamból ... Csak mosolyogtam és a zene ritmusára mozogtam vele együtt. Egyre jobban közeledtünk a szószoros értelemben. Észre sem vettem, hogy teljesen összegabalyodtunk, csak amikor megkérdezte:
-Mi a neved? - az ajkai a fülemet súrolták.
-Sofie. - kicsit megnyugodtam. Ha kiváncsi a nevemre akkor nem tart teljesen bolondnak.
  Kicsit hátrébb húzódott, de csak annyira hogy, a szemembe tudjon nézni.
-Az én nevem... - nem fejezhette be, mert a mutatóujjamat a szájára helyeztem.
-Tudom ki vagy... - ezúttal én suttogtam az ő fülébe.
-Tehát felismertél. - vigyorgott.
  Csak mosolyogtam és vállat vontam.
-Niall, kérhetek tőled valamit? 
-Amit csak akarsz. - megpróbáltam nem figyelembe venni, hogy a mondatnak tulajdonképpen két értelme van.
-Holnap akármit is mondok, akármiért is kérek bocsánatot ne hallgass rám.
-Megegyeztünk. - nevetett. - De cserébe én is kérek valamit... vagyis inkább szeretnék adni valamit.
  Az egész estéből a pillanat, amikor megcsókolt tűnt a legvalóságosabbnak, ugyanakkor ahogyan magához szoritott, olyan álomszerű volt. Azt hiszem kicsit megrészegitett maga a csók is, mert utána már nem tudtam egy helyben maradni.

  
  
  



5 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Örülök, hogy ez is tetszik, ezt az egyik barátnőmmel írjuk éss amikor ezt a részt írtuk eléggé fáradtak voltunk, de ha minden igaz holnap javitunk rajta és nem lesz több helyesírási hiba meg hasonlók. :D

      Törlés
  2. Válaszok
    1. Áááá, nem hiszem el, hogy a fenébe találjátok meg ezt a blogot. Sok hiba van rajta, de már próbáltam javítani rajtuk...Holnap ha minden igaz akkor megírjuk az új részt is, a barátnőmmel!

      Törlés
    2. Igaz ez egy hülye kérdés hiszen ki van rakva a blogjaim közzé, na mindegy azért örülök, hogy tetszik :D

      Törlés