Sziasztok!
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én nagyon örülök,
hogy végre folytathatom ezt a történetet. Elképesztő a támogatás,
amit tőletek kaptunk, még akkor is, mikor nem voltunk aktívak.
Köszönjük az új olvasókat, a pipákat, a kattintásokat!
Remélem tetszeni fog a következő rész! Figyelem, az elkövetkezendő részek
valamelyikében valószínűleg +18-as tartalom is lesz! Tehát csak óvatosan!
Jó olvasást!
Puszi,
Evelyne és Lissa
Ott álltam, teljesen sokkolva. Niall éppen az imént mondta azt, hogy szeretem Dave-t... Azt az embert aki megcsalt, átvert, megalázott. Ez ő sem hiheti komolyan? A szeme mégis keserűen csillogott, én pedig azt hittem sírva fakadok. Sejtettem, hogy részben azért érez így, mert tudja, David-től elfogadtam valahova a 'szeretlek'-et, mikor ő pedig nem is olyan régen kimondta, én megrémülten. Azt kívántam, bárcsak a lelkembe láthatna, érezhetné az iránta érzett szeretetet, és a David iránt érzett gyűlöletet. Vele minden olyan más volt, különlegesnek éreztem magam, igazi nő Niall mellett. Minden pillanatban magam mellett akartam tudni, a verekedés után még inkább, és éreztem, ha nem adom ezt tudtára akkor, mindent el fogok veszíteni.
-Én szeretlek Niall. - átöleltem, a mellkasába fúrtam az arcom - Ő nekem semmi, senki. Csak te számítasz.
Már nem tudtam visszatartani a sírást, a könnyeim összekeveredtek a Niall pólóján lévő alvadt vérrel, de ez sem érdekelt. Nem akartam őt elengedni.
-Sophie, én is szeretlek. - simogatta meg a hajam, majd lassan felemelte az állam.
Szörnyen nézhettem ki, ő mégis szeretettel nézett rám. Őt kellett volna megvizsgálnom először, a pokolba Dave-vel és az összes, átkozott paprazzival! Olyan volt, mint egy hős lovag, ahogy a szőke haján megcsillant a napfény. Szerettem volna őt megérinteni mindenhol, meggyógyítani az összes lehetséges módon. Ekkor megcsókolt olyan szenvedélyesen, ahogyan még talán sosem. A kezemmel a hajába túrtam, mire ő felnyögött.
-Az enyém vagy. - lehelte bele a csókunkba, a kezével megmarkolta a fenekemet.
Hihetetlen, hogy másodpercek alatt képes volt elfeledtetni velem minden rosszat. Megteltem az ismerős vággyal, melegség öntött el mindenütt. A lábaim a csípője köré tekeredtek, még ruhán keresztül is égetett az érintése. A falhoz nyomott, a nyakam kezdte el csókolgatni. Nem létezett semmi más azokban a percekben csak én, ő, az érintések, a nyögések. Senki se ért még úgy hozzám, tökéletes szinkronban voltunk, mintha tudtuk volna, mit akar a másik. Rólam lekerült a felső, ahogy róla is, az egyetlen dolog, ami zavart, az volt, hogy a folyosón vagyunk még. Akkor jutott eszembe csak, hogy akárki feljöhet, megkérdezheti, hogy minden rendben, márpedig magamat fehérneműben csak egyvalakinek tartogattam.
-A szobába. - lihegtem, miközben az ajkai egyre lejjebb vándoroltak.
Visszatért a számhoz, édes durvasággal játszadozott. Hirtelen lökött egyet a csípőjén, éreztem, hogy ő már készen áll. Egy erősebb lökéssel viszonoztam, mire ő az ajkamba harapott.
Ekkor hallottuk meg Harry-t, Bee nevét kiálltotta. Szörnyúbnél szörnyűbb dolgok jutottak eszembe, azonnal magamra kaptam a felsőt, ahogy Niall is. Mikor leértünk az én Betty a kanapén terült el, a szemei le voltak csukva.
-Mi tötént? - néztem Harry-re, közben a barátnőmhöz rohantam.
Megfogtam a kezét, mire ő már pislogni is kezdett.
-Elájult. - morogta Harry.
-Mi? Miért? Hozzatok már egy pohár vizet! - Niall azonnal a konyhába ment.
-A magazinok. - szűrte ki a fogai között a szavakat Harry, látszott rajta, nagy erőfeszítéseket tesz, hogy ne kezdjen el kiabálni.
Közben Niall is megérkezett a vízzel, Bee pedig felült.
-Mi történt? - kérdezte.
-Ezt idd meg. Utána irány az orvos. - adtam a kezébe a poharat.
-Mi? Nem, szó sem lehet róla. Jól vagyok, csak egy kicsit megszédültem. - mosolygott, de tudtam, hogy az csak műmosoly.
-Ezt nem úszod meg. - vontam fel a szemöldököm.
-Csak megszédültem. Ennem kell valamit, talán csak a vércukorszintem. Emlékszel, régen is gondjaim voltak ezzel.
Nem értettem, miért nem szeretne ennyire elmenni.
-Bee, nem lesz semmi baj. - tettem a vállára a kezem.
-Eszek, és ha még egyszer rosszul leszek bevihettek. Komolyan! - nézett rám bociszemekkel.
-De nem hagyunk egyedül - tudtam, hogy ebből nem enged, és ha erőltetem, csak rosszabb lesz minden -csinálok kaját, és huszonnégy órás őrizet alatt állsz.
-Jól van! - forgatta a szemét - Mi van a nyakadon? - a homloka ráncba szaladt - Várjunk csak, ez frissnek látszik! - húzta végig az ujját egy kis bőrfelületen, majd elvigyorodott - Kiteszem a lábam a házból, és ti máris huncutkodtok?
-Mi? Nem! - álltam fel, a konyha felé vettem az irányt.
Rá sem mertem nézni a srácok arcára.
-Segítek neki. - motyogta Niall, hallottam, hogy a nyomomba ered.
Még az ajtóból is hallottuk a nevetést, Lou utánunk kiáltott:
-Figyeljük az órát!
Nem tudtam, hogy lehetek-e vörösebb, mikor a konyhában Niall-re néztem. Ő is zavarban volt, de a mosolyában mégis volt valami szexi, valami merész.
-Azt hiszem jobb, ha tényleg kaját csinálok. - motyogtam.
Gondolatban visszamentem kicsit az időben, ami rossz ötlet volt. Megint átjárt a melegség, attól féltem, ha hozzámér szét fogok robbanni.
-Mit készítesz? - a karjait a derekam köré fonta, úgy suttogott a fülembe.
-Pi... -nem tudtam tovább folytatni, Niall kezei a derekamról lassan feljebb vándoroltak, alig bírtam visszatartani a nyögést - Niall.
-Szeretem, mikor így mondod ki a nevem. Most pedig előveszem a vajat, ha jól sejtem pirítóst szerettél volna mondani. - engedett el.
Mások előtt szemérmes volt, de mikor csak mi ketten voltunk, valahogy egészen más lett.
-Igen, a vaj. - köszörültem meg a torkom.
Betettem a kenyeret a pirítóba, vártam, aztán vártam a csodát. Hallottam, ahogy a tál, amelyben a vaj volt a konyhapultnak ütődik.
-Jó öt perc, míg megsül. - hirtelen pördültem meg, Niall karjaiba zuhantam - Talán addig csinálhatnánk valamit. Nem szeretem félbe hagyni a dolgokat. - az állam lassan közelebb húzta.
-Khm. - köhintett valaki - Nem akarok zavarni, de beszélnünk kell. - Harry szakított félbe minket.
Niall hátrált kicsit, de nem engedett el, az ő arcán is enyhe pír jelent meg. Úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek, akit rajtakaptak.
-A barátnőd továbbra sem akar orvoshoz menni. Meg kell győznöd! - kicsit megijedtem a nyers határozottságtól, ami a hangjából áradt.
-Ha erőltetjük, csak jobban megmakacsolja magát. Majd őrizzük őt, és ha valami baja lesz bevisszük.
-Én akarok vigyázni rá. -túrt bele idegesen a hajába.
Eszembe jutotta pirítós, pont időben vettem ki.
-Rendben. - bólintottam.
Niall és Harry szája tátva maradt a meglepetéstől.
-Ugyan már, csak nem hitted, hogy vérbosszút esküdtem ellened Styles? Ma bizonyítottál!
Továbbra is tátott szájjal bámultak rám.
-Nem mondom, hogy hiszek neked, de tartozom. Mi is a házban leszünk, és ha egy újjal is hozzá mersz érni megöllek! - angyali mosollyal lépkedtem kifelé a konyhából - Tudod, hogy nem vicceltem!
-Milyen vicc? - kérdezte Bee, mikor lettem a elé a tálat.
-Ó, csak Styles okoskodik megint. Ezt edd meg! Ő lesz először őrségben, aztán én.
Betty, mintha mondani akart volna valamit, de végül mégse tette.
-Ha nem szeretnéd nem muszáj. - simogattam meg a hátát.
-Nem, hagyd csak. A fiúknak dolga van, te és Niall meg nyugodtan maradjatok kettesben.
-Bee...
-Ugyan már rád fér egy rendes... - nem fejezte be a mondatot, csak kacsintott.
-Itt leszünk a házban. - a padlót kezdtem bámulni.
-Csak ne túl hangosan! - hallottam, ahogy rág - Aludni is szeretnék.
-Mi volt Ty-al? - váltottam témát.
-Később elmondom - Bee tekintete a hátam mögé tévedt.
Hátranéztem, és Harry-t pillantottam meg.
-Remélem világos voltam! - böktem meg a mellkasát.
-Mint a nap. - forgatta a szemét.
Én felfelé indultam, elvégre még mindig pizsamában voltam. Liam, Zayn és Lou nevetni kezdtek, ahogy elmentem mellettük.
-Nagyon vicces. - forgattam a szemem.
-Gondoljatok a biztonságra is! - Lou hangján hallottam, hogy még mindig nevet.
-Milyen figyelmes vagy! - megfordultam, csak azért hogy a nyelvem nyújthassam rá.
Ismét felfelé indultam, Niall előttem ment.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése