25.Miért pont ő?

Sziasztok!

Most egy kicsit hamarabb hoztuk az új részt, reméljük, hogy

tetszeni fog. A következő rész érkezése a barátnőmtől függ. Köszönjük

a 31 rendszeres olvasót és a komikat. Jó olvasást!

Amint tudunk újra jelentkezünk!

Puszi, 

Evelyne és Anita!

Bee szemszöge

  Tudtam, hogy Sofie ki fog borulni és hát igazam is lett. Igaz, hogy csak azért teszi mert aggódik értem és nem szeretné, hogy még észre csalódás érjen, mint akkor, de nem védhet meg mindentől, legfőbbképpen nem a szerelemtől. Az egy olyan érzés ami megtörténik, ha szeretnéd, ha nem. Nem lehet irányítani. Van, hogy jó emberbe szeretünk bele, de van, hogy nem. Én igazából egyik kategóriába sem tartozom, hiszen Harry inkább közötte van. Most már tudom, hogy nem akart nekem akkor ártani, de azért sosem fogom elfelejteni még ha most meg is bocsájtottam neki, örökké bennem marad az az éjszaka. 

  Elismerem, hogy nem biztos, hogy ez volt a helyes döntés, hogy megbocsájtottam neki és újra együtt vagyunk. Lehet, hogy Sofie-nak igaza van és ismét megbánt majd, de erre nincs garancia. Lehet, hogy megtörténik, lehet, hogy nem. Nem szeretném azt érezni, hogy meg sem próbáltam túltenni magam rajta és egy újabb esélyt adni neki, mert tudom, hogyha nem adtam volna meg, akkor valami mindig hiányzott volna az életemből. És az a valami vagy inkább valaki, Ő lenne. Szeretem, bármit is tegyen mindig szeretni fogom és ezen nem tudok változtatni. Csak remélni tudom, hogy nem fog újabb csalódást okozni nekem.

  De ahogy látom, nem csak a mi kapcsolatunk alakult jól a mai délután, hanem Niall-é és Sofie-é is. A barátnőm arcáról le se lehetne olvasni mást, minthogy mennyire szereti őt. Bármit megtenne érte és ahogy látom elég sok mindent meg is tett. Örülök, hogy boldog. Meg is érdemli, hogy az legyen.

  Végre kezd helyreállni a londoni életünk, mert amióta csak ide jöttünk romokban áll, csak egy kis színt vittek bele a fiúk, de különben mi is volt? Kiraboltok, ami hát nem jött a legjobban, de szerencsére találtunk menedéket az öt fiúnál, akivel a buliban találkoztunk. Szerelmesek lettünk, de mi lesz akkor amikor elkezdődik az egyetem? Nekünk alig lesz időn bármire is a tanuláson kívül és hát igazából ezért is jöttünk ide, hogy valóra váltsuk az álmainkat, nem azért, hogy szerelembe essünk. Hamarosan a fiúknak is kezdődni fognak a turnék, alig lesz időnk egymásra, de bízom benne, hogy valahogy majd megoldjuk ezt a problémát. Állást is találni fogunk mindketten, hiszen nem élhetünk örökké a fiúk pénzéből és hát nem is szeretnénk.

***

  Amikor visszajöttünk a mosogatásból a fiúk próbáltak úgy tenni, mintha nem arra vártak volna, hogy mikor tör ki a harmadik világháború, de megnyugtattuk őket, hogy szent a béke közöttünk. De a telefon a szavunkba vágott. Paul kereste a fiúkat, miszerint új koreográfust talált nekik, akit most be is szeretne mutatni nekik.

  - Örülök a viszonthallásnak! - hallottam meg a vonal túlsó oldalán levő hangot. Először nem ismertem fel, pedig tudtam, hogy már hallottam, de amint Sofie-ra néztem rögtön tudtam, hogy kié. Dave!

  - David? - hallottam Sofie meglepett hangját. Nem akarta elhinni, hogy ez tényleg megtörténik. Tényleg Dave az aki a fiúkkal fog dolgozni? Niall felé pillantottam aki feszültem ült Sofie mellett. El tudom képzelni, hogy mennyire örül neki, pont mint én vagy bárki más ebből a szobából.

  - Szia, édes! Igazából jó, hogy ott vagy, mert veled is beszélnem kellene... De talán majd személyesen. Gyere el te is a megbeszélésre! - éreztem, hogy megszorítják a kezem, Harry-re néztem aki szintúgy mint a többiek meg volt lepődve.

  - Neked nincs semmi megbeszélni valód Sofie-val. - szólal meg Niall.

  - Te csak ne avatkozz bele. - Dave hangja megváltozott. - Különben sem hozzád beszéltem, hanem Sofie-hoz.

  - Szerintem jobb lenne, ha végre kivernéd őt a fejedből és hagynád, hogy élje a saját életét. - mondom egy csepet sem kedvesen. 

  - Ááá. Szia Bee, hát te is ott vagy. - idegesítő hangja most felém irányult. - De mint mondtam Sofie-hoz beszéltem.
  Bíztatóan néztem a barátnőmre, hogy mondjon már valami, amivel leállítsa ezt a barmot, mert mindannyian tudjuk, hogy ez csak neki sikerülhet.
  - David - szólalt meg halkan - nincs miről beszélnünk.
  - De van édes, méghozzá jó sok mindenről beszélnünk kéne.
  A többiek meg sem mertek szólalni, csak hallgatták a telefon beszélgetést.
  - A megbeszélésen találkozunk. - teszi le a telefont.

  El sem akartam hinni, hogy tényleg megtörtént ez a beszélgetés. Miért akarja a sors folyton, hogy valami a boldogságunk útjába álljon? Amikor végre minden úgy néz ki, hogy elrendeződött akkor betoppan az életünkbe Dave. Alig telik el pár óra, hogy megszabadultunk tőle, erre tessék most kiderül, hogy ő lesz a fiúk koreográfusa? Előre látom magam előtt, hogy mi lesz a próbákon, mert abban biztos vagyok, hogy Pault nem lehet lebeszélni majd róla, hogy másat keressenek.

  Próbáltam beszélni Sofieval, de azt mondta, hogy most szeretne magába lenni egy kicsit, amit én meg is értettem így hagytam, hogy felmenjen. Alig telt el pár másodperc és már Niall is csatlakozott hozzá, mivel valószínűleg most csak őt engedi majd maga mellé.

  - Jól vagy? - húz az ölébe Harry mikor felértünk a szobájába.

  - Igen, csak nem akarom elhinni, hogy ez a barom már megint beleférkőzik Sofie életébe. - sóhajtom. 

  - Nem fogjuk engedni, hogy megtegye. Mellettünk biztonságban vagytok. - puszil a nyakamba. - Nem kell aggódnod, többet nem hagylak magadra.

  - Ne ígérj olyat, amit nem tudsz betartani. - suttogom.

  - Ezt meg, hogy érted? - néz a szemembe.

  - Nekünk hamarosan kezdődik az egyetem, nektek pedig a turné. - kezdek bele. - Már nem lesz annyi szabadidőnk se nektek, se nekünk.

  - Rátok mindig lesz. - csókol meg. - A turnéért pedig nem kell aggódnod, majd kitalálunk valamit. Most, hogy visszakaptalak, nem engedem, hogy bárki is elszakítson tőlem.

  - Szeretlek! - bújtam hozzá.

  - Én is téged!

  A fiúk megbeszélését estére tették, ami azt jelenti, hogy hamarosan készülnünk kell. Ahogy elnéztem a társaságon senkinek se volt valami nagy kedve hozzá. Niall egész nap duzzogott, Sofie pedig csendes volt, ami nem vall rá, de most érthető.A fiúk rávették Pault, hogy mi is elmehessünk a megbeszélésre, nehezen de sikerült nekik. Igazából nekem semmi kedvem se volt elmenni a hülye megbeszélésre, ahol Dave is ott lesz, de Sofieért megteszem.

  A zuhanyzó alatt álok. Jól esik a víz melege a bőrömön. Mindig is szerettem, ellazított és egy kis időre elfelejtette velem a gondjaimat. Annyira elengedtem magam, hogy amikor két kar fonódott a derekamra felkiáltottam.

  - Csak én vagyok. - suttogja a fülembe.

  - És mit is keresel te itt Harry? - fordulok meg a karjai között.

  - Szeretek meglepetést okozni a barátnőmnek, szóval készülj fel, hogy sokszor foglak csak úgy meglepni a semmiből. - vigyorog rám. - Különben már hiányoztál több mint tíz perce vagy itt és nekem is zuhanyoznom kéne még a megbeszélés előtt. - vonta meg a vállát.

  - És úgy gondoltad, ha most nem jössz be akkor el fogsz késni? - nézek a zöld szemébe, ami egyre jobban kezd csillogni. Az arcán és a haján is vízcseppek jelentek meg, amitől bennem egyre nagyobb lett a vágy, hogy beletúrjak és megcsókoljam őt.

  - Igen, bár ahogy most végignézek rajtad, inkább most fogunk elkésni, de tőlem ez már megszokott. - érinti össze az orrainkat.

  - Harry... - suttogom a nevét.

  - Igen? - búgja.

  - Szerintem ez nem jó ötlet. - mondom zihálva. Már csak a puszta közelsége is ezt váltja ki belőlem. - Így tényleg el fogunk késni.

  - Nem érdekel. - csókol meg. A kezeim automatikusan csukódnak a nyaka köré, majd az egyiket felvezetem a nedves tincsei közé. 

  A csókunk egyre szenvedélyesebb lett, tudtam, ha most nem állunk le akkor képtelenek leszünk. A többiek pedig mérgesek lesznek ránk, hogy miattunk késünk el. De ki a fenét érdekel, hiszen az csak egy megbeszélés és pedig heteket vártam Harryre.

***

  - Harry, Bee! - kiált Liam. - Gyertek már, el fogunk késni.

  - Egy pillanat. - kiáltok le. Mivel még a pólóm kerestem a szekrényben.

  - A kocsiban várunk. - hallottam ideges hangját.

  - Liam ki van akadva. - motyogom.

  - Mikor nincs? - nevet Harry. - Ne aggódj mindig időben ott akar lenni, de általában sosem sikerül a terve. 

  A kocsiban ülve mindenki ideges. Sofie csak bámul kifelé, mintha itt sem lenne, Niall próbálja jobb kedvre deríteni, de nem igazán megy neki. 

  - Nem akarom, hogy ő legyen a koreográfusunk. - morogja Zayn.

  - Mi sem akarjuk. - teszi hozzá Lou. - De nincs mit tennünk. Paul önfejű és nem igazán fogja érdekelni, hogy mi van.

  - Megérkeztünk. - szólal meg Liam a volán mögül.