2014. március 4., kedd

24. Bonyodalom

Sziasztok!
Sajnálom, hogy nagyon sokáig nem tudtam részt hozni személyes okok miatt... 
Azonban a napokban az egyik végtelenül aranyos olvasónktól kaptunk egy biztató kommentet,
ezért úgy gondoltam a tervezettnél hamarabb veszem rá magam a rész írására.
Ha tetszett, kérlek kommenteljetek, pipáljatok!
Jó olvasást!


Puszi, 
Evelyne és Anita


Sofie szemszöge


  Általában ha órákon át mosolygunk kellemetlen, zsibbadó érzést tapasztalunk. Ezzel szemben én percről percre boldogabbnak éreztem magam. Miközben öltözködtünk lopva rápillantottam néhányszor Niall-re: tényleg szeret engem, és bármit megtenne értem. Nem is tudtam miért feszengtem korábban, ugyanakkor sebezhetőbbnek is éreztem magam - azzal, hogy teljesen odaadtam magam neki, hogy már ismerte néhány félelmemet, és a régi életem egy jókora darabját könnyebben meg tudott volna bántani.
  Észrevette, őt nézem. Az arcán huncut mosoly virított, és a szemében feltámadt ugyanaz a sötét láng, amit nem is olyan régen megégetett engem is. Kezeit a derekam köré fonta, testem ösztönösen válaszolt: közelebb léptem hozzá, finoman lejjebb húztam magamhoz. Szenvedélyesen fogadott, és innen tudtam, ő jobban örülne, ha egyáltalán nem is fejeznénk be az öltözködést:
 -Niall - a számon csak egy lihegés jött ki, annak ellenére, hogy szerettem volna a normális hangot megütni. - Niall, - vettem erőt magamon - le kell mennünk.
  Mélyen a szemembe nézett. Az ő szemeiben az én boldogságom tükröződött, és a vágy. Adott egy puszit az orromra, majd elengedett. Szerettem volna még érinteni őt, megízlelni, de nem hagyhattam cserben az én Bee-met - már így is megbántam, hogy egyedül hagytam Styles-szal. Ő idegesen a hajába túrt, nagy levegőt vett. Végül visszatért a nadrágjához, pár másodperc után hozzátette:
 -Ugye tudod, hogy belőled sosem elég? - sejtésem beigazolódott.
 -Ígérem, később még visszatérünk arra, hogy miből nem elég. - húztam fel egy szoknyát magamra.
  Bőrutánzat volt, a térdemtől kissé feljebb ért, és tökéletesen rám feszült. 
 -Ne nézz így rám. - velem ellentétben, ő egyáltalán nem próbálta titkolni, hogy engem néz, látványosan mért végig, miközben az állát megdörzsölte.
 -Mi van, ha mégis? - döntötte kissé oldalra a fejét, amitől egy kisgyerekre emlékeztetett, aki nagyon mérges lesz, ha nem kapja meg a játékát.
 -Akkor - gomboltam be a babakék inget  magamon - megbüntetlek. 
 -Valóban? - ismét közelebb lépett.
 -Inkább egyáltalán hozzád sem fogok érni - fontam karba a kezem, igyekeztem mérgesnek tűnni.
 -Nem bírod ki - csókolt meg lágyan. - Sajnos mérges lennél utána - sóhajtott-, tudom, hogy aggódsz Betty-ért.
 -Én már csak ilyen vagyok. - vontam vállat.
 -És ez az egyik dolog, amit szeretek benned. - kacsintott.
  Kézen fogva vándoroltunk le, első utunk a konyhába vezetett. Mindketten éhesek voltunk, azonban ez azonnal kiment a fejemből, amint elém tárult a látvány. Styles póló nélkül volt, Bee-t tartotta a kajaiban, akin viszont már volt felső - Harry-é. 
 -Te... - néztem Styles-ra.
 -Várj! - engedte el azonnal Bee-t, kezeit védekezően kinyújtotta. -Megmagyarázom.
 -Nem kell semmit megmagyaráznod. - fogta meg Bee az egyik kezét.
 -Ilyen állapotban van, és te csakis arra tudsz gondolni? Ezt nem hiszem el! - amilyen erősen csak tudtam Harry lábujjára léptem. 
 -Sofie! - kiáltott rám Bee. - Jól vagy? - címezte a kérdést Harry-nek.
 -Persze - szűrte ki fogai között.
  Fájt neki? Helyes! 
 -Sofie, állítsd le magad. Nincs semmi baj. Én akartam, hogy megtörténjen, érted? 
 -Bee, sajnálom. Nem kellett volna itt hagyjalak ezzel a ...
 -Sofie, én komolyan gondoltam. Tudok vigyázni magamra! Nem vagyok már kislány, érted? 
 -De... - kezdtem bele, mikor megéreztem, hogy Niall a kézfejemet cirógatja. 
  Ujjainkat összefűzte.
 -Hagyd most egy kicsit őket - suttogta. - Megbeszélitek, mikor te és Betty egyedül lesztek.
  Nagy levegőt vettem, majd lassan fújtam ki. Niall szavai mintha levették volna a vállamról a terhek egy részét. Be kellett látnom, igaza volt: az egész ház előtt jelenetet rendezni ismét nem lett volna okos dolog.
 -Rendben. Ahogy akarod, de erről még beszélnünk kell. Négyszemközt. - néztem Styles-ra.
  Az én szőke barátnőm is nagyot sóhajtott, ismert engem, nyilván nagyobb jelenetre számított. 
  Reggelinél leginkább a fiúk beszélgettek: ők képesek voltak túllépni látszólag a gondokon, és olyan felhőtlenül társalogni, mintha a világon minden a legnagyobb rendben lenne. Én Niall és Louis között ültem, aki néha próbált bevonni a beszélgetésbe, sőt még egy szőke nős viccet is elsütött, amivel sikerült megnevettetnie. Bee inkább csak hallgatott, tudtam, mérges rám. De biztos, hogy túlzásba vittem az anyáskodást? Ha ott lettem volna mellette Harry legfeljebb csak csorgathatta volna a nyálát utána.
  Mi, lányok vállaltuk, hogy mosogatunk, így hamarabb került sor a beszélgetésre, mint hittem.
 -Szóval, te és ő? - kezdtem bele, próbáltam megőrizni a nyugalmam.
 -Igen. - vágta rá azonnal.
 -Nézd, nem kellett volna neki esnem megint, de ne várd, hogy azt mondjam, sajnálom. Szerintem megérdemelte. - néztem az én legjobb barátnőm szemébe.
 -Kérlek, bízd ezt rám. Már tudom kezelni a helyzetet, és én azt hiszem... - pirult el - azt hiszem szeretem őt.
 -Bee... 
 -Ne kezdj bele a hegyi beszédbe, jó? Ez az egész olyan friss és mégis...
 -Különleges - fejeztem be a mondatot. - Tudom, de félek, hogy nem vigyázol eléggé a testi és lelki épségedre. 
 -Az ami történt semmiség volt - forgatta a szemét.
 -Nem, nem volt az. Abban pedig biztos vagyok, hogy akármi bajod is van nem tesz neki jót egy alapos...
 -Mondtam, hogy jól vagyok - szakított félbe. - Ha pedig már az alaposnál tartunk, rajtad eléggé látszik, hogy valaki nagyon alapos volt. - vonta fel a szemöldökét.
  Hagytam, hogy témát váltson, mert hajthatatlan volt... Én mégsem szerettem volna Styles-t mellette tudni.
  A többiek úgy tettek, mintha tévéztek volna, de elég feltűnően nézett mindenki másfelé, amint beléptünk a szobába. Én Niall, Bee pedig Harry mellé huppant le.
 -Szent a béke. - forgattuk a szemünk mindketten, majd azonnal nevetni is kezdtünk. 
 -Iker. - ismét egyszerre szólaltuk meg, már a hasunk fogtuk a nevetéstől. 
 -Mi az az iker? - kérdezett rá Liam.
 -Ezt szoktuk mondani... - kezdtem.
 -Ha valamit egyszerre mondunk ki. - fejezte be az én kedvenc szőke barátnőm.
  A telefon csöngése szakította meg a beszélgetést. Zayn vette fel, mivel ő ült a legközelebb a készülékhez. Rögtön ki is hangosította.
 -Fiúk, Paul vagyok. 
 -Tudjuk. - most ők szólaltak meg mindannyian egyszerre, mire én és Bee összenéztünk.
 -Hirem vannak. Úgy néz ki új koreográfust fogtok kapni. Az egyik legjobb a szakmában, ráadásul egy egész tánccsapatot hoz magával. Itt is van ő, és a csapat egyik tagja, szeretnének beköszönni nektek. 
 -Hello, fiúk. - szólalt meg egy ismeretlen férfi, karcos hangon.
 -Örülök a viszonthallásnak! - azonnal felismertem a másik hangot.
  Végtére is, már annyiszor hallottam ahogy a telefonban magyarázkodik...
 -David? - a szám tátva maradt a maglepetéstől.
 -Szia, édes! Igazából jó, hogy ott vagy, mert veled is beszélnem kellene... De talán majd személyesen. Gyere el te is a megbeszélésre!

4 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy tetszett! Köszi a kommentet, igazán jól esett. :) xx

      Törlés
  2. Mind a testvérek.:) Sophi ês Betty komolyabb veszekedésbe még nem kezdett de remélem nem is fognak(: Borzasztó boldog vagyok amiért tényleg én személy szerint nem kellett sokat várjak az új részre. Nem tudom, hogy olvastátok-e az elözö kommentemet és azért írtátok/írtad oda a szemszöget, vagy nem olvastátok az nem számít de így higgyétek el sokkal jobban lehet követni. Csak azért mondtam, mert tényleg jön valaki új olvasó aki nem rég kapta meg a blogot és a végére teljesen összezavarodik. Ez most saját véleményem volt:) Senkinek nem szánom/szántam sértésnek illetve bántásnak:) A részre rátérve nagyon tetszett, nagyon tetszett benne az, hogy egy kis idö alatt ki is békültek és, hogy nem lett nagyobb baj. A történetben igazából Bee-nek és Sophi-nak az volt a céljuk, hogy egyetemre mennyenek, az egyik énekelni, a másik táncolni. Nagyon remélem, hogy a következö részben mindketten megmutatják tehetségüket. Most mindenki boldog mindenkivel és remélem nagyobb bonyodalmak mostmár nem lesznek.
    Nagyon várom már a következöt, úgyhogy nem sokat késni!!;)

    Puszii Dreamer! <3<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Dreamer! ♥
      Igen, olvastuk a kommentedet, és egyáltalán nem vettük sértésnek, sőt ... Mi is emberek vagyunk, néha kifelejtünk dolgokat, vagy éppen elrontunk, de a problémát olyan könnyű orvosolni. A legtöbben csak pipálnak, de sokszor, mikor negatív dolgot jelölnek be, nem pontosan értjük ( legalább is én ), mi a baj. Te leírtad a véleményedet, és ezzel sokat segítettél a helyzeten. Igen, külön odafigyeltem arra, hogy ezúttal írjam oda, kinek a szemszögéből látjuk a dolgokat :D. Ami az elkövetkezendő részeket illeti, legyen meglepetés pontosan, mi is lesz bennük. Köszönjük, hogy ismét kommenteltél, reméljük nem hagysz fel ezzel a jó szokással :).
      Puszi, Lissa!

      Törlés