9.Hiba volt elmennem....

 Sziasztok! 

Egy kicsit szomorúak vagyunk hiszen csak egy komi

érkezett az előző részhez, de majd ehhez jön több is, reméljük.

Jó olvasást!

                                      Puszi Eve és Anita.

 Még mindig képtelen vagyok elhinni a tegnapit. Miért nem tudok neki ellenállni? Mi van benne ami ennyire ellenállhatóvá teszi? Annyira érezem, hogy meg fog bántani. Megéri nekem egy kis boldogság, utána pedig egy hosszú szenvedés? Nem tudom, de meg kell próbálnom elfogadni, hogy úgyis az lesz amit Ő akar. Hiszen Ő a híres Harry Styles, neki még senki sem mondott nemet. Mert pont én tenném?
  - Felkelni! - rontott be valaki kiabálva az ajtón. Én pedig azt hittem, hogy szívrohamot kapok. Normálisak ezek itt? - Úúú valamit megzavartam? - kérdezte vigyorogva, azt hiszem Louis, túl álmos voltam, hogy jól megnézhessem.
  - Normális vagy? - keltem ki magamból. Erre már Harry is felébredt, csak akkor vettem észre, hogy a fejem a mellkasán van, Ő pedig a derekamat öleli. Már értem, hogy miért mondta azt Louis.
  - Mi van? - kérdezte Harry reggeli hangján.
  - Reggel és ideje felkelni az újdon sült gerlepárnak. - kuncogott. Felkaptam a legközelebbi párnát, majd hozzávágtam. - Látom, nem csak a barátnőd tüzes, hanem te is. - mi van? Ezt meg, hogy érti, de mielőtt bármit is kérdezhettem volna, becsukta az ajtót.
  - Beszari! - kiabáltam utána. Majd visszafeküdtem az ágyra. Harry mosolyogva bámult, ó még ez is. Miért büntetsz Istenem? - Ne nézz. - mondtam ridegen.
  - Aranyos vagy mikor duzzogsz. - vigyorgott. - De én jobban szeretem mikor zavarba jössz és megjelenik a pír az arcodon. - tessék? Hát én teljesen idióták közzé kerültem.
  - Ezt most hagyd abba. - fel akartam állni, de elkapta a karom és visszahúzott én pedig rá estem, az ajkaink szinte összeértek. Hamar változtatott az álláson, a derekamra tette a kezét és fölém kerekedett. Már megint, pont mint az este. Közeledett felém, nem habozott sokáig az ajkait az enyémre tapasztotta, vadul falta az ajkaimat.
  - Ma... eljössz... velem... egy... randira... -motyogta a számba, de nekem inkább parancsnak tűnt, mint egy meghívásnak. Erőt vettem magamon és ellöktem magamtól, sunyi mosoly jelent meg az arcán.
  - Eszem ágába sincs. - jelentette ki zihálva.
  - De, eljössz vagy elráncigállak. - ez nem normális. Elráncigál? Részeg vagy mi van? Én nem vagyok a kutyája.
  - Mi van veled? Csak ilyen bunkó tudsz lenni vagy van normális éned is?
  - Van. Szóval szépségem eljössz velem randizni? - kérdezte mosolyogva. Atyám én vagyok hülye vagy egyszer úgy egyszer így viselkedik.
  - Rendben, csak nem fogok belehalni. - forgattam a szemeimet, majd kiszálltam az ágyból, kinyitottam az ajtót és Niall szobáját kezdtem keresni, hamar megtaláltam mivel csak az az egy volt bezárva. Benyitottam, és egy nem várt meglepetéssel találtam magam szembe. Összebújva aludtak, Niall szorosan fogta, mintha attól félne, hogy elmegy. - Khm...- nem ébredtek el. - Sofie itt van a barátod! - kiáltottam el magam, mire azonnal ugrottak egyet.
  - Mi? - mérgesen nézett rám. - Hülye vagy, vagy mi van?
  - Fel akartalak kelteni titeket, de olyan édesen aludtatok, hogy egy ideig csak néztelek titeket. - kuncogtam.
  - Fent vagyunk. - morogta Niall.
  - Látom, jó éjszakátok volt. - mosolyogtam perverzül.
  - Honnan veszed? - kérdezte Sofie.
  - Nézzetek magatokra. - majd becsaptam az ajtót és visszamentem a jelenlegi szobámba.
  Harry az ágyon ült, nem is törődtem vele. A bőröndömhöz mentem kikaptam belőle a ruhát amit szeretnék felvenni, majd a fürdőbe mentem. Magamra zártam az ajtót, hogy egy kíváncsi göndör se tudjon rajta bejönni, majd beálltam a zuhanyzó alá.
  Úgy látszik muszáj lesz elmennem vele arra a randira. De kit akarok én becsapni, menni akarok. Túl fogom élni, nem lehet vele olyan rossz randizni, biztos vagyok benne, hogy élvezni fogom. Egy törölközőt tekertem magamra, majd a hajam is megtöröltem. Belebújtam a tiszta alsóneműbe, majd a kikészített ruhám, ami nem a legdögösebb volt, inkább gyerekes, de ez is csak  annak köszönhető, hogy csak ezt hagyták meg nekem. Ma muszáj elmennem vásárolni... Megszárítottam a hajam és lementem a konyhába reggelizni. Szerencsémre már mindenki lent volt, csodás...
  - Jó reggelt! - köszöntöttek.
  - Reggelt. - morogtam.
  - Mi a baj szépségem? - ölelte át a derekam Harry.
  - Hogy mi a baj? Kifosztottak ilyen hülye göncökben kell mutatkozzak és még egyszer ne merj szépségednek hívni, mert lekeverek egyet.
  - Húú, de harapós kedvében van valaki. Különben szerintem nagyon cuki vagy benne.
  Egy szemforgatással elintéztem, majd leültem Sofie mellé. Odasúgtam neki, hogy ma vásárolni is el kéne menjünk, ő pedig beleegyezően bólogatott. Megreggeliztünk, majd kimentünk a nappaliba, ahol Louis ismét felvette a cukkolós énjét.
  - És, hogy aludtak a szerelmesek? - nézet ránk.
  - Louis! - kiabáltuk egyszerre Sofieval. - Nem vagyunk szerelmesek. - jelentettük ki egyszerre.
  - Hát nekem nem úgy tűnt, reggel. - kacsintott rám.
  - Bee, gyere menjünk. Nincs kedvem a hülye beszólásait hallgatni. - nézett rám Sofie.
  - Hová mentek? - kérdezte Niall.
  - Vásárolni. - Harry arcán perverz mosoly jelent meg, Niall pedig csak vigyorgott.
  - Valami szexit is vegyél estére. - kiabált utánunk Harry.
  Ahogy elindultunk, Sofie már faggatni is kezdett, hogy hogyan is értette ezt Harry, elmagyaráztam neki, hogy mi volt reggel. Láttam rajta, hogy nagyon nem tetszik neki, hogy elmegyek vele, de nem mondott semmit sem. A pláza elég közel van a fiúk házához, így hamar megérkeztünk. Több mint három órán keresztül vásároltunk, jó sok ruhával indultunk haza. A fiúk észre sem vették, hogy hazaértünk ugyanis kint voltak a medencénél... Mi ezt kihasználtuk és szép csendben felmentünk, majd kipakoltunk. Én pedig végre átöltöztem valami normális ruhába. Persze az ajtót, nem zártam be és a drága Harry be is jött rajta, miközben rajtam csak alsónemű volt.
  - Hűű. - mért alaposan végig. Amilyen gyorsan csak lehet, magamra kaptam az új ruhámat és szembefordultam vele.
  - Kopogni nem szokás? - néztem rá mérgesen, de amint a szemébe néztem, olvadozni kezdtem.
  - A saját szobámba nem. - nevetett. - Így pont jó leszel estére, hamarosan indulunk szépségem.
  - Repesek. - indultam kifelé a szobából, de megfogta a karom és magához húzott.
  - Ne csinálj úgy mintha te nem akarnád. - suttogta rekedtes hangján.
  Kikaptam a kezem és leindultam, szerencsémre a nappali üres volt, leültem a kanapéra és próbáltam helyreállítani a gondolataimat. Nézzük csak. Eljöttem otthonról, ott hagytam az én szeretett bátyuskámat Codyt, ki tudja mikor látom megint. Csodás ház, első este buli. Ahol megismerkedünk a One Directionnal, náluk alszunk, majd kiderül, hogy kiraboltak és hozzájuk költözünk, Harry akaratos, de nekem pont ez tetszik benne... ma pedig randizni megyek vele. Szuper. Nem így képzeltem el a londoni életemet. Azt hittem minden csodás lesz, de nem így van semmi sem az, de remélem hamar megváltozik...
  - Mehetünk? - kérdezte Harry a hátam mögül. Felálltam, majd az ajtó felé indultam. - Ne durciz már, jól fogod magad érezni. - fogta meg a kezem.
  - Kétlem. - motyogtam, besegített a kocsijába, majd elindultunk, az úton nem beszéltünk, bár néhányszor eltévedt a keze és a combomon kötött ki, de mindig lesöpörtem onnan.
  Megállt egy hatalmas ház előtt. Ugye nem azt akarod mondani nekem, hogy bulizni hozott? Hát pedig nagyon úgy tűnik... sok ember, akiket nem is ismerek. Harryvel sokan fogtak kezet és nem egy tett rám megjegyzéseket, amit én inkább elengedtem a fülem mellett. Amint beléptünk az ajtón kép piros pohárt adtak át nekünk, gondolom whisky volt benne, gyorsan le is húztam, majd még sok másikat is utána. Teljesen felszabadultam, már nem voltam olyan elutasító Harryvel. Táncoltunk, csókolóztunk, majd megfogta a kezem és egy ajtó felé vezetett, pontosabban egy szobába.

  Vadul falni kezdte az ajkaimat, lerántotta rólam a pólómat, én is így tettem vele. A lábaim a csípője köré fontam, közben a nyakamat csókolgatta, majd lassan haladni kezdett velem az ágy felé. Óvatosan rátett, majd fölém kerekedett, az ajkait az enyémre tapasztotta, közben a keze pedig bejárta az egész felsőtestemet. Én pedig a hajába túrtam, mire férfias nyögések hagyták el a száját. A nadrágomat kezdte gombolni, hogy segítsek neki felemeltem egy picit a csípőmet, így könnyen levette rólam, én is hasonlóan cselekedtem. Már egyikünkön sem volt valami sok ruha, és a maradék is elég hamar lekerült rólunk. Igazából nem is emlékszem, hogy hogyan jutottunk el idáig... Biztos vagyok benne, ha magamnál lettem volna sosem feküdtem volna le vele, de a pia fölül kerekedett rajtam és nem gondolkoztam józanul. Zihálva feküdtünk egymás mellett, majd lassan álomba merültünk.
  Reggel mikor felébredtem a fejem majd szét robbant. Nem tudtam, hogy mit csináltam az éjjel, semmire sem emlékeztem. Egyáltalán milyen szobába vagyok? Felültem és akkor vettem észre, hogy nincs rajtam semmi. Mi? Félve néztem magam mellé, ahol Harry feküdt. Egy kicsit felemeltem a takarót, rajta sem volt semmi. Istenem mit tettem? Nem is emlékeztem rá és nekem ez volt az első... Magamra tekertem egy lepedőt, majd felálltam és járkálni kezdtem a szobába, a könnyeim már patakokban folytak.
  - Mi a baj? - kérdezte Harry.
  - Mi a baj, komolyan ezt mered tőlem kérdezni? - kiabáltam. - Az éjszaka az a bajom, hogy tehetted ezt?
  - Ne kiabálj már. - válaszolt Ő is hangosabban. - Lefeküdtünk? - kerekedett el a szeme.
  - Igen. - ordítottam sírva. - Gyűlöllek, nem tudom elképzelni, hogy hogyan is tehetted ezt velem. Kihasználtál. Soha életemben nem akarlak többet látni. - összeszedtem a cuccaimat és az egyik ajtón benyitottam szerencsére a  fürdő  volt az, gyorsan felöltöztem. Nem tudom elképzelni, hogy lehettem ilyen hülye, ezt sosem fogom megbocsájtani se magamnak se neki. Soha. Sofie is csalódni fog bennem.
  - Hülye vagy Bee. - kiabáltam magamra.
  - Minden rendben? - kérdezte Harry.
  - Ne szólj hozzám. - léptem ki a fürdőből kisírt szemekkel, szerencsére már Ő is fel volt öltözve, kirohantam az ajtón, majd a házból, vele a nyomomban. Megálltam a kocsija mellett, mivel fogalmam sincs, hogy hol vagyunk és hogyan is jutunk haza. Pittyegett egyet, majd beültem hátra, nem akarok a közelében lenni. Ő is beszállt majd elindultunk. Láttam, hogy engem néz de én csak magam elé bámultam. Utálom magam... lassan megérkeztünk, azonnal kipattantam a kocsiból és berohantam a házba.
  Neki mentem Sofienak, akit majdnem fel is löktem, amint meglátta a kisírt szemeimet, aggódóan nézett rám, szorosan magához ölelt. Majd elengedett és várta, hogy mondjak valamit, de én meg sem tudtam szólalni... Az ajtó ismét nyílott, tudtam, hogy Harry az. Sofie rá nézett, ha a tekintettel ölni lehetett volna, akkor már rég halott lenne.....